2020. december 2. szerda Melinda, Vivien napja van. Holnap Ferenc, Olívia, Xavér napja lesz.

Tájékoztatjuk Látogatóinkat, hogy a Lakitelek Népfőiskola épületeinek rekonstrukciója és fejlesztése keretében a beruházás első része befejeződött, a második ütem folyamatban van.

A Népfőiskola Alapítvány a beruházás ideje alatt is várja Látogatóit programjaival, szolgáltatásaival, melyekről továbbra is tájékoztatjuk honlapunk olvasóit.


Máramarosi Kollégium

A 2015 tavaszán és nyarán végzett kutatómunka (kérdőíves felmérés és mélyinterjúk készítése) eredményeként több órányi hangfelvételt sikerült rögzíteni Máramaros vidékén, ahol az asszimilációs folyamatok a legerősebbek a kárpátaljai magyarság körében. Sikerült lejegyezni a még ma is, vagy már csak az emlékezetben élő hagyományokat, szokásokat.

A 2015 tavaszán és nyarán végzett kutatómunka (kérdőíves felmérés és mélyinterjúk készítése) eredményeként több órányi hangfelvételt sikerült rögzíteni Máramaros vidékén, ahol az asszimilációs folyamatok a legerősebbek a kárpátaljai magyarság körében. Sikerült lejegyezni a még ma is, vagy már csak az emlékezetben élő hagyományokat, szokásokat.

Az adatok feldolgozása nemcsak néprajzi, nyelvészeti, gasztronómiai szempontból fontos, hanem azért is, mert minden egyes interjú, beszélgetés a túlélés, a megmaradás bizonyítéka is.

Máramaros lakóinak megélhetését évszázadokon át két fő tevékenység biztosította: az egyik a fakitermelés, a másik a bányászat volt. Az 1950-es évekig jellegzetes látványnak számítottak a hegyi folyókon a ruszin tutajosok, akik a kivágott fatörzseket egészen a Tiszáig, majd onnan az Alföld széléig úsztatták le.

A középkorban a só kitermelése királyi monopóliumnak számított, ennek köszönhető az ún. szabad királyi városi státus, melyet Huszt, Visk és Técső is megkapott.

Az elmúlt évtizedek alatt a ruszin és a román elem jutott túlsúlyra, így a Felső-Tisza völgyében a magyarság már csak szórványban van jelen.

A máramarosi magyarság ma csak néhány nyelvszigeten – Técső (Tyacsiv), Visk (Viskove), Aknaszlatina (Szolotvino) – illetve szórványokban – Huszt (Xycm), Bustyaháza (Bustino), Rahó (Rahiv), Kőrösmező (Jaszinya), Gyertyánliget (Kobilecka Poljana), Tiszabogdány (Bohdan) – él.

A máramarosi magyarok népi kultúrájának kialakítására kihatással volt a földrajzi környezet és a nemzetiségek együttélése így: a hegyvidéki táj – az állattenyésztés, a pásztorkodás, erdőségek –, erdőgazdálkodás, a fa széleskörű felhasználása, ásványvízforrások – fürdőkultúra, gazdag ásványkincs-lelőhelyek –, szlatinai sóbányászat, dolhai és rókamezei vasművesség stb.

A Felső-Tisza völgye magyarságának építkezési kultúrájáról értékes adatokat még az 1941. évi Viski Nép- és Tájkutató Tábor gyűjtéséből (a 8 fős kutatócsoport a nyelvjárási jelenségeket, a szövés-fonás és halászat szokásait, a település földrajzi neveit és építkezési hagyományait gyűjtötte) tudhatunk meg, mivel mára ezek nagy része már nincs meg.

Értékes ismeretekkel szolgál a helyi magyarságról Várady Gábor Máramaros című írása is, melyben a viski és técsői népviselettel is megismerkedhetünk.

Czébely Lajos Visk története című könyvének olvasásakor pedig a „különös” közösség életébe nyerhetünk betekintést.

Napjainkban a máramarosi táj Kárpátalja legszegényebb, legfejletlenebb része. A régi bányaipar a múlté, az iparnak nincs jövője, a turizmus térhódításának pedig a gazdasági, politikai helyzet szab gátat. Ugyan sikeresen beindult a falusi turizmus, de a háborús helyzet miatt a turisták elmaradnak.